1., Minden nőben csalódott – aki csalódott benne.

2., „Házinyúlra nem lövünk” – szomorkodott a házinyúl.

3., Szerette a nőket – igaz, nem úgy, ahogy ők szerették volna.

„Igazából csak azt kérdezte – magyarázta barátnőm a kávéházban ücsörögve –, hogy: »Coelho?« De a kérdésben, azaz ahogy… a hangsúlyban, igen, ott volt, durván kiérződött, hogy: »Jaj, ne már!« És a tekintetéből is… igen, ahogy a könyvet nézte az asztalon. Meg is mondtam neki azután, hogy rákérdeztem: »Talán valami baj van, hogy… Coelhót?«, és ő zavartan tiltakozott, hogy csak kérdezte. Szóval akkor elmondtam neki, hogy mit éreztem a kérdésében. Naná hogy visszakozott, de még azt is úgy… igen, még abban is benne volt… Ezt is elmondtam neki, mire csak kibökte, hogy: »Nem gondoltam, hogy te ilyen izé… vagyis hogy ezo…«”  

Talán azzal kellene kezdenem, hogy: „Ne fesd az ördögöt a falra… mert magával ragad a pokol mélyére… ráadásul nem csak téged!” Oké, akkor lényegében ezzel kezdtem, de most – kapcsolódva az előző mondathoz – előzetesként jöjjön egy részlet: „A nőkről pedig megvan a sommás véleménye: »Mindenre hajlandók, csak hogy pasit fogjanak!« Persze magából kiindulva (noha természetesen sosem ismerné be). Aztán most tombol a zöld szemű szörny, a férfi, a párja pedig már menekülne!”

1.,
– Az a helyzet apu… szóval, na… hogy leszbi vagyok.
– Tudom. És? Anyád is az!

2.,
– Anyu, apám minden elmondott… – kezdi a lány.
– Hát azt kötve hiszem, mert akkor nem hívnád az apádnak.

Részlet: „Csak azt ne mondd, hogy én bíztattam valamivel is! – tiltakozott hevesen. – Prosztó! Hiába a spirituális bájszirup, prosztó! Látnia kellett, hogy hányingerem van tőle… és hogy legszívesebben a képébe másznék! A te gurud! Nem, nem állt le… csak jött és nyomult! Tényleg azon voltam, hogy felállok és kisétálok! Aztán győzött bennem a szakma… ritkán lehet ilyet… élőben… személyesen… Ha úgy veszem, tanulságos volt! És a végén, illetve utána… a prosztóság csimborasszója!”