„Édeském, te meg se születtél volna, ha anyád anno a horoszkópra hallgat, nem rám” – csúszott ki önkéntelenül a számon, amikor a lányom megmutatta barátnője imádni való kislányának legújabb fotóját. „Nagyon aranyoska, biztos hatalmas a boldogság...” – mondtam utána a lányomnak, közben pedig azon gondolkoztam, hogy miért a horoszkópos volt az első mondatom. Érdekes, hogy mikor mit dob ki az ember agya – ugyanakkor általában egyszerű a „megfejtés”, ha kicsit belegondolunk. Ahogy én is tettem ebben az esetben is.

1., Hálás volt a nőnek, hogy sosem feküdt le vele.

2., Nem tudok haragudni rád – mondta a nő a férfinak –, nem vagy olyan fontos számomra.

3., Én tényleg nagyon szeretlek – vigasztalta a lány a fiút –, de ez sajna kevés nekem az ágyban.

Nem szoktam ilyen gyorsan újabb zenét ajánlani az előző után, de Beth Hart (akiért cirka húsz éve rajongok) új felvétele egyszerűen rákényszerít. Ha meghallgatod, megértesz. Beth Hartról egy korábbi anyagomban már írtam, ha gondolod, itt megnézheted: Beth Hart – a narkópokoltól a Royal Albert Hallig

Itt pedig az új dal:

Egy évekkel ezelőtti sztori ugrott be az imént (az apropójával nem untatlak, igazából mellékes is). Íme. „Én is anyuka leszek!” – lelkendezett anno az egyik influencer-királynő, miután megosztotta rajongóival a nagy titkot, hogy pár nap múlva megérkezik a várva várt kutyuskája. Igen, és utána már ő is anyuka lesz – merthogy idézőjelek nélkül írta. Íme, így születik egy trendi „anyuka”, akinek már gyerekre sincs szüksége „anyukaságához”!

1.,
– Neked is jó volt? – kérdezi a férfi kissé szuszogva a mellette fekvő nőtől a szex után.
– Hogy… hogy jó-e… vagyis hogy elélveztem-e? Hát nem, egyébként akkor nem is kellett volna kérdezned… észrevetted volna.

2.,
– Csak hogy tudd… szóval csak színlelem az orgazmusokat! – vágja férje fejéhez az asszony.
– Vagyis nonstop hazudsz nekem… ahogy talán most is, hát persze, mert én kurvára észrevettem volna, hogy ha kamuzol!

Hasztalan igyekezett megtartani az előhívott emléket a hatéves Miniről… Pár pillanat, és újra áttűnt rajta az a sötét valaki, akivé átalakult amióta utoljára találkozott vele. „Uramisten, már több mint tíz éve…” – sóhajtott, miközben döbbenten olvasta Mini Facebook-bejegyzéseit. Már a sötét fotók is bénítóan hatottak rá, azokat sem értette, pontosabban azt, hogy mi lett Miniből… mi történhetett vele. Hová lett az életteli, mindig mosolygós, szívet melengető lélekarca, miként fagyhatott ilyen fekete lárvamaszkká. Mérhetetlen keserűséget és fájdalmat érzett, mert amennyire hiányzott neki a kedvesen cserfes Mini, annyira taszította ez a… Először merte kimondani, hogy taszította.