Hasztalan igyekezett megtartani az előhívott emléket a hatéves Miniről… Pár pillanat, és újra áttűnt rajta az a sötét valaki, akivé átalakult amióta utoljára találkozott vele. „Uramisten, már több mint tíz éve…” – sóhajtott, miközben döbbenten olvasta Mini Facebook-bejegyzéseit. Már a sötét fotók is…

„Nem osztozom rajtad, még szerelemből sem!” Egy sztárinterjúból újfent beigazolódott, hogy nem vagyok egyedül ezzel az alapállással. Mert persze, mit meg nem tesz az ember lánya a szerelméért! Például osztozna rajta… csak hogy megtartsa. Miközben azon tépelődik, hogy megtarthatja-e úgy, ha osztozik…

Egyre fokozódó vágyakozással nézte a feleségét, aki három másik nővel együtt, nem messze tőle, a kerti asztalnál dolgozott. Az asszony egy pillantást sem vetett rá, pedig a férfi biztos volt benne, hogy észrevette, milyen vágyakozással figyeli. Talán éppen azért kerülte a tekintetét – mármint azért,…

Csodálkozva néztem a barátnőm arcát, amiről vélhetően az én reakcióm keltette döbbenete meredt rám, mert mi tagadás, azt hittem, rosszul hallok, amikor boldog sóhajjal és mosollyal kísérve kijelentette: „A pornó mentette meg a házasságomat.” Utána szomorkásra váltott: „Nem is örülsz?” Mire én sietve…

Naponta követnek gyalázatos merényleteket „emberek” emberek ellen a „Ha szeretsz…” jegyében. Túlnyomóan „férfiak” nők ellen. Noha az utóbbira is akad példa: nemrég egy amerikai lány írt és publikált „disszertációt”(!)  az interneten korábbi „szerelmeiről”. (Korához képest szép számról van szó!)…

„Megtértem!” – válaszolta huncut boldogsággal a hangjában. „Meg se ismertelek – vallottam be előtte Katicának, aki jó régen, hirtelen és nyomtalanul eltűnt a látóteremből –, mintha ezer éve lenne, hogy utoljára…” „Annyi azért nincs, de van néhány…” – felelte, és ragyogott. Úgy, ahogy talán még sosem…

Már jobban sajnálta a barátnőjét, mint saját magát… de ő csak magyarázta, magyarázta: „Te is tudod, a kémia! … Gondolhatod, hogy próbáltam… persze hogy megpróbáltam, de hát van, amivel szemben tehetetlenek vagyunk. Mondtam neki, hogy hagyjon… elvégre mi ezer éve barátnők vagyunk, de csak nem szállt…

„Persze hogy észrevettem a változást, ami apránként… Hogy megjelent a vallás az életünkben, helyesebben az övében, és ezért aztán az enyémben is… De az már sok, sőt sokk volt, hogy közénk feküdt az ágyba, illetve elfektette mellőlem… külön szobába. Nem vagyok szexmániás, de azért… szóval a…

„Tiszta tudathasadásos állapot, ugye?” – kérdezte, közben egy áttetsző mosolyfátyol libbent át az arcán. Szomorkás ugyan, de mosoly! Aztán ismét a keserűség… de azért mondta tovább: „Igen, éreztem is, az illatát is, és azt is, ahogy elhatalmasodott rajta a vágy… és rajtam is, aki nem én voltam,…

Kik vagyunk? – tehetjük és tesszük is fel magunknak a kérdést kellően „filozofikus” hangulatban. Leegyszerűsítve azt felelhetjük magunknak, hogy: a múltunk. Az agyunkba, sokszor a tudattalan legmélyére rögzült érzések, gondolatok, vágyak, késztetések… (bennük genetikai „ősprogramunk” és…