Ismét a kezembe került a The Kids Are All Right című DVD-m. Fogadjuk el, hogy a gyerekek tényleg jól vannak, szemben leszbikus hősnőinkkel – Annette Bening és Julianne Moore alakítja a két évtizedes élettársi kapcsolatban élő párt: a „két anyut”, akik együtt nevelik spermadonor „nemzette” gyermekeiket. Leszbikus hősnőink már nem tudják beindítani egymást… „Afrodiziákumként jöjjenek hát a jó testű homo fiúk, akik a kedvünkért…!” De térjünk a lényegre!

Szerinted nem ciki, ha valakit figyelmeztetni kell, hogy: „Nem látom tőled a filmet!” Szóval, ciki vagy sem? Hogy ez nem kérdés? Oké! És ha mondjuk az illetőnek mentsége van, mert éppen a muffunkat nyalja a paplan alatt? Akkor viszont nem ciki figyelmeztetni, hogy: „Jó-jó, de a filmet is nézni akarom!” Szóval, ciki vagy sem? És ha – mondjuk – azért akarom nézni a filmet, mert különben kevés minden nyelvi virtuozitása ott lent? Szóval, ciki vagy sem?

És ha – miközben nyalják a muffunkat – leszbi létünkre homo-pasis videót kell néznünk, hogy érzelmileg-lelkileg-testileg beinduljunk, hogy égbe röpíthessen bennünket szerelmünk, aki fáradhatatlanul kényezteti a nunusunkat? Szóval, ciki vagy sem? Tehát (és még egyszer): mindketten leszbik vagyunk… és mindkettőnknek kell a homo-videó ajzószer, hogy a szuper-homók szopása az a stimuláns, ami testi kedvet gerjeszt puncink lelkében a mi szeretkezésünkhöz? Szóval, ciki vagy sem?

Mármint a szituáció! (Mondanom se kell, számomra egyáltalán nem „ciki”, ha valaki leszbi vagy homo… az ő dolga.)

Tehát a The Kids Are All Right egyik „szeretkezési” jelenete az, amely (mára törölték a YouTube-ról) a fenti kérdéseket elindította bennem. Szóval a gyerekek jól vannak, szemben hősnőinkkel, akik homo felszopó-videót használnak afrodiziákumként, mert már nem tudják beindítani egymást… (igazából önmagukat sem). Hiába a jó szándék és a jó technika… meg a kétségtelen szeretet… Ez van, „Jöjjenek hát a brutál jó testű fiúk, akik leszopják egymást a kedvünkért!”

Szar ügy! – mondhatnám, mert szerintem ez fejezi ki igazán „adekvátan” a szitut. (Bocs a szituért, de valahogy itt és most ez is olyan „adekvát”!) Sajnálom őket, mint mindenkit, akinek befuccsol a szex – miközben szeretik egymást. Ahogy mindenkit sajnálok, akinek ajzószerre van szüksége… (Legjobban azokat sajnálom, akiknek a szerelemhez, szeretethez kellene valami csodaszer…)

Szerencsés vagyok, én eddig megúsztam… Jó, azt hiszem, tettem is érte, hogy ne csak a szerencsén múljon, de hát akkor is… Bizony és sajnos vannak olyan mélyrétegeink, amelyek olykor nem igazán akarnak engedelmeskedni nekünk. Maguk írják a kívánságműsorukat.

Egy biztos: engem nem stimulálnak a pornó videók. Ez csupán tényszerű megállapítás – mindenféle érzelmi felhang nélkül. (Egyébként nem is kell, hogy stimuláljanak!) Mi tagadás, nagyot néztem a filmbeli pár „afrodiziákumán”, de hát ahány ember, annyiféle. A szexben is.

Csak olyan mókás volt, és meghökkentő, mert az ember lánya azt hinné, hogy a leszbik a leszbi jelenettől… a homók a homo-jelenettől… Persze a hetero férfiak között lehetnek (vannak!), akik a lányok punci nyali-falija láttán „szeretik meg” hirtelen a feleségüket. Csak meg ne lepődjenek, ha a hálószobába toppanva azt látják, hogy az asszonyka éppen brutál jó testű pasik homo-videójával akarja fogadó kész helyzetbe hozni magát, némi önkezű rásegítéssel is.

És csak szóvá ne tegyék az urak, hogy…

Miközben ők meg a lányok punci nyali-falijától…

Hogy „Az más!”?

Na, ez a ciki, de kurvára!    

* * *

„The Kids Are All Right” –  trailer: