„Nem hittem volna, hogy majd önmagammal kell beszélgetnem!” – mondta nevetve a rock-díva, és miközben szinte belefeküdt a hatalmas fotelbe, a műsorvezetőnő pólójára mutatott, amit az ő eksztatikus fotója díszített. „Be kell vallanom, a fiamé… csak »kölcsönvettem«… ne kerteljünk, elloptam ma estére… persze én is, de ő az igazi rajongód! Közhelyes… de a posztereiddel tapétázta ki a szobáját…” „Nocsak-nocsak… – csodálkozott a díva mosolyogva, aztán hirtelen felpattant, lekapta a csuromvizes pólóját, és már nyújtotta is… – Neki… ajándékba! Így talán könnyebb lesz kiengesztelned! Beleizzadtam rendesen… dedikáció helyett… Hahaha… De azért majd alá is firkantom.” Utána „pózolt” egyet… csak úgy, melltartóban… a közönség üdvrivalgása mellett, majd „visszafeküdt” a helyére.

„Egy pillanatra megállt bennem az ütő – mondta a műsorvezetőnő. – Azt hittem, hogy felül semmi… és időnk sincs a tizennyolcas karikára. Apropó… az egyik kritikusod azt írta, hogy téged nem lehet erekció nélkül… Mi a véleményed erről?” „Hááát – váltott kacérra a díva –, ő tudja! De az erekció állítólag nem is olyan kellemetlen… akkor talán nem haragszik rám!”

A műsorvezetőnő kivárta, amíg elhalt a nevetés a nézőtéren, közben az ajándék pólót nézegette. „Ebből csavarni lehet… – mondta, és úgy is tett, mintha ki akarná csavarni. – Persze nem csodálkozom, amit te a színpadon… én két spinning-edzés alatt nem égetek el annyit, mint te itt, öt perc alatt! De folytassuk… Ikon, idol, díva… és még a csuda tudja, mi mindennek… Ja, igen, képzeld, a múltkor… már nem is tudom hol, hogy MILF… te… aki… akit…”

„Aki erekciót vált ki a kritikusokból… – segítette ki jót kacagva az önmagát zavarba hozó műsorvezetőnőt. – Igen, bevállalom a MILFséget!”

„Nem rossz értelemben… sőt… már, ami a korodat illeti! – exkuzálta magát a műsorvezetőnő. – Kevés ilyen közel negyvenes van… Tényleg MILF… irigyellek is érte… illetve nem úgy… – zavarodott bele ismét. – Vagyis te… sosem titkoltad a korodat… És hát még a kamaszokat is… démonizálod…”

„Milyen értelemben? Remélem, nem olyan sátáni…! Vagy hogy rosszra… Én…?! Az előbb még erekcióra… most meg?!” – kérdezte a díva vérforraló ártatlansággal szemezve a kamerával.

„Na, ez… ez az… pontosan! – csapott le a műsorvezetőnő. – A démon, aki hidegvérrel felkorbácsolja…”

„Nocsak-nocsak, már korbácsolok is! – kacagott fel a rock-díva. – Ez olyan dominás…? Domináns nő… aki izgis a nagyobbacska fiúcskáknak?” – kérdezte, és közben kikacsintott a közönségre.

„Sajnos… akkor sem tudok jobb szót, démon… aki igenis felkorbácsolja… Ne is haragudj, izzik körülötted a levegő… Ez a cucc is rajtad: a bőrnaci… abszolút rád tapadva, mintha a saját bőröd lenne… ezekkel az idomokkal! És ahogy bep… nem, ez nem képernyőképes… tőlem. Hozzá a tűsarkú… úgy is mint szexuális szimbólum… és te is…”

„Analízis lesz? – incselkedett a díva. – Mert akkor hanyatt vetem itt a tudatalattimat!”

„Nem, dehogyis… különben is, te vagy a majdnem pszichológus… még ha kevesen is tudják! Talán még a rajongóid közül is! Ezért is kérdezem… hogy is van ez?”

„Önanalízist vársz tőlem? – kérdezte pajkos kétértelműséggel a díva. – Ennyi ember előtt?”

„A kedves közönségnek pár szóval a »majdnem pszichológusról«: Van egy szuper, közös barátnőnk, akivel tini korotoktól fogva… mondjuk úgy, hogy mintha összenőttetek volna. Ő mesélte, amikor mondtam neki, hogy a vendégem leszel itt a stúdióban, hogy milyen gátlásos kis csajszi voltál, és hogy még tiniként is…”

„Igen, ezt igazolhatom, jószerivel megszólalni sem mertem… két-három ember nekem már tömeg volt meg para… a köbön… ha jó számolom…” – kacagja a mikrofonba a rock-díva, miközben az ujjain kezd el „számolni”.

„Barátnőnktől tudom, hogy önterápiába kezdtél, vagy hogy is mondta, mindegy is, szóval valami ilyesmit… és hogy megszállottan bújtad a pszichológia könyveket. Ja, és hogy a bátyád igazából miattad lett klinikai szakpszichológus, tegyük hozzá, az egyik legfelkapottabb. Szóval rólad ragadt át rá az érdeklődés a pszichológia iránt, aztán ő ugye el is végezte az egyetemet. A barátnőm szerint a bátyád meggyőződéssel bizonygatta neki, hogy te tuti summa cum laude meg PhD… már ha bevállaltad volna az egyetemet.”

„Az egyetem még nincs kizárva… bár nem tudom, hogy nyugdíjasként felvételizhetek-e…”

„Ezt én sem tudom. Az viszont önmagáért beszél, hogy mit »önterápiáztál« ki a gátlásos kis csajsziból! Hogy most… nem, nem is értem. Mármint azt, hogy… szóval ez az intenzív szexualitás… erotikus aura, ami körülleng… ahogy felkavarod a férfiakat… felkorbácsolod a vágyaikat… A nőket pedig… szóval őket is, őket meg olyan dominává, ahogy mondtad… hogy érzik, veled azonosulva… rajtad keresztül… Közben a magánéleted… akár egy zárdaszűzé!”

„Hááát nem tudom… mármint, hogy milyen a zárda-szüzek magánélete!” – felelte a díva egyértelmű kétértelműséggel.

„Arra gondolok, hogy semmi… ilyesmi rólad… a bulvár- meg a közösségi médiában!”

„Milyesmi?”

„Hát hogy sehol egy pasi-kaland… A színpadon démon, férfifaló… illetve csak hergelő, mert szegények hiába várnak a felfalásra…” – zavarodott bele újból a tévés.

„Erről van szó… pontosabban arról, hogy ennyi pont elég! … Démont mondtál, rendben, legyen… legyek démon! De másképpen! Nem én… inkább engem »száll meg a démon«… mondhatni, már a fellépés előtt »erekcióm« van! – nevette el magát ismét a rock-díva. – Persze, nem úgy… hahaha...! Lelkileg, de tényleg ne analizáljunk! … És igen, a színpadon, a »belém bújt démon«… őt látod, látják azok, akik démont látnak. ... Vagy a maguk démonait vetítik belém, jó vagy rossz értelemben! De valóban ne analizáljunk! … Visszatérve: nem is tagadom, a bennem lakó »zárda-szűz«, ahogy elkeresztelted, baromira élvezi ezt a dominásdit… nem csak a »belém bújt démonnal«… És… de ennyi pont elég! … Nekem! Mert rólam van szó! Három felkiáltójellel! … Nincs semmi megfelelési kényszer… elvárásoknak… nem akarok »rockos« lenni… mármint magánéletileg… narkó, elvonók… A promiszkuitás mókuskereke sem vonz! Ennyi épp elég! … De a »démon« már menne a színpadra! … Két dalra szerződött ma estére… Le kell nyomnia a másodikat is… még mielőtt valamilyen »ördögűző«… megakadályozza, hogy hozzásegítsem állítólagos »kéjsóvár« rajongóimat a várva várt »erekciójukhoz«! Jöhet a tizennyolcas karika!”