A testetlen testiség… avagy a lélek erekciója? – valami ilyen kérdés ugrott be első hallásra. Nekem ugyanis elég merész átkötésnek tűnik a szerelmi szenvedélyt, nemi vágyat Istenhitté szublimálni, de mindig is éreztem a korlátaimat. Meg hát én „csak” egy nő vagyok, mit tudhatok én a férfivágyakról?!…

Nagyot nézett, amikor egykori évfolyamtársa rákérdezett: „És… biztosításilag hogy álltok?” „Hogy mi? – értetlenkedett magában. – A viszontlátás öröme, meg a puszi-puszi… »De jó, hogy látlak! Mióta is? Mi van veled? Ezer kérdésem… Nem ülünk be valahová?« Most meg, hogy biztosításilag? … A katedra…

„A franc essen bele!” – böfögte tele szájjal a férfi, amikor leejtette a sörnyitót. Nagy nehezen kiszabadította magát a szék és az asztal fogságából, majd négykézlábra ereszkedett, hogy úgy kotorássza ki a sörnyitót a hűtőszekrény mellől, a sarokból. Közben majdnem felborította a vasárnapi asztalt,…

Azonnal érezte-tudta, hogy az ő lánya, pedig még sosem látta. De hogyan is láthatta volna, amikor még meg sem született. De hogyne tudta volna, hiszen ugyanolyan rakoncátlan vörös fürtök keretezik a mosolygós arcocskáját, mint neki azokon a régi-régi fotókon, amelyeken háromévesen nevet bele a…

Hasztalan igyekezett megtartani az előhívott emléket a hatéves Miniről… Pár pillanat, és újra áttűnt rajta az a sötét valaki, akivé átalakult amióta utoljára találkozott vele. „Uramisten, már több mint tíz éve…” – sóhajtott, miközben döbbenten olvasta Mini Facebook-bejegyzéseit. Már a sötét fotók is…

„Igazából csak azt kérdezte – magyarázta barátnőm a kávéházban ücsörögve –, hogy: »Coelho?« De a kérdésben, azaz ahogy… a hangsúlyban, igen, ott volt, durván kiérződött, hogy: »Jaj, ne már!« És a tekintetéből is… igen, ahogy a könyvet nézte az asztalon. Meg is mondtam neki azután, hogy rákérdeztem:…

„Akkor röhögjünk!” – adta ki magának az ukázt. Kínjában! Igen, kínjában, mert annyira undorító és hazug volt az egész, hogy azon már csak röhögni lehetett. Előbb igyekezett visszatartani, elfojtani… ahogy előtte a felháborodását. … A főnök bambán nézte, láthatóan zavarban volt… kényszeredett…

Nézte a barnászöld aláfestést a vakkeretre feszített vásznon. Elmosolyodott, amikor eszébe jutott, hogy hányszor sírta vissza az aláfestést, merthogy sokszor utólag jobban tetszett neki, mint az elkészült festmény. „Ez van!” – mondta magában, miközben már bizsergett benne a vágy, hogy elkezdje…

„Nem hittem volna, hogy majd önmagammal kell beszélgetnem!” – mondta nevetve a rock-díva, és miközben szinte belefeküdt a hatalmas fotelbe, a műsorvezetőnő pólójára mutatott, amit az ő eksztatikus fotója díszített. „Be kell vallanom, a fiamé… csak »kölcsönvettem«… ne kerteljünk, elloptam ma estére……

Ismét a kezembe került a The Kids Are All Right című DVD-m. Fogadjuk el, hogy a gyerekek tényleg jól vannak, szemben leszbikus hősnőinkkel – Annette Bening és Julianne Moore alakítja a két évtizedes élettársi kapcsolatban élő párt: a „két anyut”, akik együtt nevelik spermadonor „nemzette”…