A „Sunáznám!” nem egy ige… nem egy vágy megfogalmazása – noha mindkettő –, hanem egy kommentelőtípus. Ami (sic!) engem taszít. Magánügy – ezért írom le! Nem az egészséges férfi vágyakkal van problémám – hiszen nélkülük ugyebár nekünk is kevesebb jutna bizonyos örömökből –, hanem ezzel a típussal, amelyiknek velejárója a vérbunkóság! Nem a sunacentrikus „világnézet” a probléma, hanem annak tahó módon szexualizáló megnyilvánulása, és az, amibe ágyadózik… ami a „Sunáznám!”-kommentekben is manifesztálódik, az illetők érzelmi intelligencia defektusát sugározva nagy büszkén. Típusjellemző, hogy a vérbunkó suna-macho, önjelölt alfahím… aki a kommentekben sunázna, ahelyett hogy a tettek lepedőjére lépne…
Talán csak a szája nagy… és lehet, hogy még azt is csak verbális sunázásra tudja használni, tán orálisan is gondjai lennének. Egyebekről nem is beszélve: megeshet, hogy sunázna a szarka, de nem bírja a farka! Ami méretében talán fordítottan arányos a szája nagyságával. És ha csak annyira virtuóz a farkával, mint verbálisan…!
Előfordulhat, hogy csak a szemei meredeznek a muffra… meglehet, hogy egyéb meredezéssel gondjai vannak…
„Sunáznám!” – Lehet, hogy csak ennyire futja?
„Sunáznám!” „Ha tudnám…” – ezt már csak magában teszi hozzá. „Ha ez a fasz, nem lenne ilyen pöcs!” – perel a farkával némán. De a válaszát már nem hallja meg, hogy: „Te vagy a fasz, te pöcs!” … Aztán: „Menjünk inkább kommentelni!” – adják ki az ukázt egymásnak. Igaz, annak is pöcs a fasz – vagy fordítva –, de ott nem kell szembesülni önmaguk faszságával/pöcsségével.
„Ki a faszom ez a…?!” Sokszor ezzel a felkiáltással vezeti be – kvázi előjátékként – sunázási vágyának közlését a vérbunkó. Mert a „Ki a faszom ez a…?!”-nők csak mint kommentekben izélt, örökre elérhetetlen vágyálmok maradnak az ilyen Suna-bunkóknak.
A „Sunáznám!” vérbunkóság tehát sokszor ezzel a „Ki a faszom ez a…?!” felkiáltással kezdődik. Mármint a kommentekben, mert amúgy régen kezdődött tahóéknál. Valamikor az érzelmi programozása kezdetén (tán valami transzgenerációs érzelmi nyomor plusz indoktrináció innen-onnan), és napjainkban is ez a program vezérli az önprogramozásában is.
„Ki a faszom ez a…?!” – kérdezi a nyilván érdemdús férfiember az Oscar-díjra és/vagy BAFTA-ra jelölt színésznők fotóit látva, vagy a Grammy-díjra nomináltak fényképeit bámulva sunázó szemeivel.
Szóval itt tart vérbunkókám… aki a pornódívákra természetesen(!) nem kérdez rá, hogy „Ki a faszom ez a…?!”, őket csak simán sunázná! De úgy, hogy olyat még nem látott a világ! Meg természetesen a sokat megélt dívák sem, akik persze megkérdeznék, hogy: „Ki a faszom ez a…?!”
Mi ne kérdezzük!
Ne, mert pontosan tudjuk, hogy „Ki a faszom ez a…?!”
Ui.: Az illusztrációkon látható – talán szimplán sunát követelő incel – figura természetesen mélyen tendenciózus a részemről. (Tarthatod nemtelen bosszúnak is – de elvégre valamit valamiért!) Kétségtelen, nem minden begerjedten sunázó vérbunkó hordoz lombrosoi tanokat igazoló arcvonásokat. Egyik-másik lehet akár kifejezetten vonzó fizimiskájú… amúgy pedig tündi-bündi férjecske és/vagy az imádott lányát a mindenféle felajzott kanbunkótól féltve óvó apuci.
