Részlet: „Csak azt ne mondd, hogy én bíztattam valamivel is! – tiltakozott hevesen. – Prosztó! Hiába a spirituális bájszirup, prosztó! Látnia kellett, hogy hányingerem van tőle… és hogy legszívesebben a képébe másznék! A te gurud! Nem, nem állt le… csak jött és nyomult! Tényleg azon voltam, hogy…
„Mi van, te kis kurva…?”
Akár egyetlen meggondolatlan mondatunk is teljes erkölcsi megsemmisülésünkhöz vezethet (már ha egyáltalán morális lények vagyunk), mert a szóbumeráng is visszatér. Ilyeténképpen akár akaratlan verbális öngyilkosságnak is tekinthetjük. Miközben – csak úgy, mellesleg… – egyben kapcsolatgyilkos is…
Az első orgazmusélményem
Meglehetősen széles volt az életkorbeli szórás az első orgazmusélményükről egy interjúsorozatban megkérdezett nők között. Még az idősebbek is meglepő őszinteséggel hívták elő több évtized távolából is az emlékeiket. Aztán magamon is meglepődtem, mert robotpilótám belső videótáramból szinte…
„El a kezekkel a tevepatámtól!”
Én nem szoktam úgynevezett tevepatát villantani – már magától a kifejezéstől is hányingerem van. (Merthogy mégis mi ez az undormány?!) Azért a címbeli idézőjel-használat, hogy így is jelezzem, nem a saját felszólításom olvasható fent (általános alany meg ilyesmi). Miközben totál egyetértek vele. Én…
„Apatest”
„I LOVE MY BODY” – hirdette büszkén a pólófelirat az „apatesten”. Azért nem apatesten, hanem „apatesten”, mert a hatalmas has, fölötte a szexbomba-cickó méretű férficsöcsök messze meghaladták a nők által állítólag imádott(!) apatest jellemző és vonzó(?) paramétereit. Az említett imádást…
„Sunáznám!”
A „Sunáznám!” nem egy ige… nem egy vágy megfogalmazása – noha mindkettő –, hanem egy kommentelőtípus. Ami (sic!) engem taszít. Magánügy – ezért írom le! Nem az egészséges férfi vágyakkal van problémám – hiszen nélkülük ugyebár nekünk is kevesebb jutna bizonyos örömökből –, hanem ezzel a típussal,…