…és most visszajönne…” – mondta unokatestvérem, Edit, hangjában hitetlenkedéssel, felháborodással és talán valami újraélt fájdalommal, amibe anno majdnem belehalt. Én is, mert a több évtizedes kapcsolatunkat tekintve akár édestestvérek is lehetnénk, lelkileg azok is voltunk és vagyunk. ”Széttépte a lelkem…” – sírta a vállamra borulva jó tíz éve, amikor a férje elhagyta, mondván, nem elég öreg ahhoz, hogy lemondjon a szerelemről, aki egy jó tízessel fiatalabb nőben testesült meg számára. „Visszajönne, sírva-könyörögve zaklat… Nagy nehezen összeragasztottam a lelkem… erre… erre előállt, hogy visszaszeretett belém… és hiába magyarázom neki, hogy vége… megtudta címem, mert egyébként már mindenhonnan letiltottam, ismeretlen számról is próbálkozott…” – folyt a panasz Editből.
„Mit akarsz, baszki… nulla, ami az ágyban megy, még annyi sem…! – támadt vissza a férje, amikor, mert csak nem bírtam megállni, hogy meg ne kérdezzem tőle, hogy tényleg elment az esze vénségére. „Milyen vénségről beszélsz… tudod te egyáltalán, hogy miről beszélsz? Kellenék fiatal bombázónak, ha vén lennék? Na, nagyokos?! Hát nem! Nem kellenék, és nem vagyok vén! Pont hogy én nem vagyok vén, én még… nekem még… még kell a szex, baszki, csak kimondtam! De nem csak a szex, mert nem csak szex, szerelem… igen, szerelem… oda-vissza, igen… igen, egy fiatal szupercsajszival, igen, na, ezt kapd ki, nagyokos!”
„Megmondtam neki, hogy nem rajtam fogja kiélni a pornó-generálta perverzitását. Közöltem, hogy nem… hogy mit, miket nem… Igazából először azt hittem, viccel. De nem, nem… vénségére elment az esze. Férfiaknál is van változó kor…? Biztos, hogy van, mert egyre hülyébb… sose volt ilyen. A szex is mindig rendben volt, nem volt okom panaszra, ő sem jelezte, hogy bármi is hiányozna neki. Aztán rákattant a pornóra, amin korábban csak röhögött, hogy nem nézni kell, hanem csinálni… Aztán most csinálná, mármint a pornót… velem… én meg nem. Nekem nem fogja… szóval megmondtam neki, hogy hová verje… Szó, ami szó, megundorodtam tőle… a perverz vágyaitól” – magyarázta Edit hosszasan a férje lelépése előtti problémákat. – „A változatosság gyönyörködtet, majd meglátod, ezzel jött, de mégis… mégis, hogy a francba gyönyörködtetne az, aminek a gondolatától is rosszul vagyok, hányinger! Képtelen volt megérteni… szerintem a maradék esze is a farkába vándorolt!”
„Most meg tíz év után előkerült leroggyanva, anyagilag megkopasztva… hogy rájött, még mindig belém szerelmes, és tudja, hogy én is belé… mert a mi szerelmünk örök… Normális, szerinted? Elvette a nagy szerelmét, aki örülten beleszeretett, mármint hogy szerinte… Őt aztán gyönyörködtette a változatosság, vagy legalábbis ezt a hülyét, aki kiélhette rajta a »anális-orális meg a franc tudja még milyen változatosság-igényét«. Aztán a csaj is előállt a maga »változatosság-igényével«, konkrétan, hogy elég volt a lepedő-királyból, aki talán csak a saját álmaiban akkora király… Szóval, van már közös gyerek, egy kislány, aki nem is olyan kicsit, mert szinte azonnal besikeredett »véletlenül«. Aztán egyszer csak kiderült, hogy drágaság másnál is kereste a »változatosságot«, ami gyönyörködtette. Ez a barom meg odavágott neki. Mondjuk ez is változatosság, mert azelőtt sosem tett volna ilyet. Aztán megint, megint… A bíróság meg neki vágott oda, gyakorlatilag semmije nem maradt. Mondjuk ez is változatosság volt neki… bár ez aligha gyönyörködtette.” – Ezen azért már elnevette magát Edit.
„Gondolom a Facebookom alapján kiderült neki, hogy szingli vagyok, így aztán »visszaszeretett« belém, nyilván valamiféle újabb gyönyörködtető változatosság reményében… Na, jó, oké, ennyire hülye én sem vagyok… ha ló, nincs, jó a szamár is… helyesebben jó lenne, de én nem vagyok szamár! Nem, ő az, és nekem se kell szamár… Ha látnád, hogy néz ki… meg se ismernéd… Mondtam neki, hogy maradjon a pornónál, ott aztán van változatosság… neki is, hogy jobb kézzel vagy ballal… nem marad el a gyönyör… Úgy látom, most már azért leesett neki, hogy semmi esélye nincs nálam… gondolom másoknál se nagyon, egy lerobbant csóringer… Na, szóval, ennyi… megáll az eszem, hogyan képzelhette, hogy visszajöhet azok után… Azt hitte, hogy még mindig odavagyok érte? Azok után is, hogy széttépte a lelkem… Amit nagy nehezen »összeragasztottam«… szerintem már a »cellux« sem látszik!”
Szerintem se.
