Nagyot nézett, amikor egykori évfolyamtársa rákérdezett: „És… biztosításilag hogy álltok?” „Hogy mi? – értetlenkedett magában. – A viszontlátás öröme, meg a puszi-puszi… »De jó, hogy látlak! Mióta is? Mi van veled? Ezer kérdésem… Nem ülünk be valahová?« Most meg, hogy biztosításilag? … A katedra…
Visszaélés a gyermekekkel
Mindenféle visszaélést utálok, az érzelmi visszaéléseket leginkább. Utóbbin belül kiemelten a gyermekekkel szembeni visszaéléseket, ami sokkal gyakoribb, mint gondolnánk. Azért sokkal gyakoribb, mint gondolnánk, mert sokan észre sem veszik, mert már annyira beleépült a ránk zúduló…
„Coelho? Jaj, ne már!”
„Igazából csak azt kérdezte – magyarázta barátnőm a kávéházban ücsörögve –, hogy: »Coelho?« De a kérdésben, azaz ahogy… a hangsúlyban, igen, ott volt, durván kiérződött, hogy: »Jaj, ne már!« És a tekintetéből is… igen, ahogy a könyvet nézte az asztalon. Meg is mondtam neki azután, hogy rákérdeztem:…
Munkahelyi zaklatás
„Akkor röhögjünk!” – adta ki magának az ukázt. Kínjában! Igen, kínjában, mert annyira undorító és hazug volt az egész, hogy azon már csak röhögni lehetett. Előbb igyekezett visszatartani, elfojtani… ahogy előtte a felháborodását. … A főnök bambán nézte, láthatóan zavarban volt… kényszeredett…
Újabb férfi-színház?
A címbeli kérdéshez kapcsolódva: Mit meg nem tennének értünk lányokért, nőkért a fiúk, férfiak? Tovább menve – most azonban már nem úgy általában kérdezem, hanem a szexre fókuszálva, hogy: Mit meg nem tennének értünk lányokért, nőkért a fiúk, férfiak, hogy végre „leolvadjon” rólunk a bugyikánk? Ha…
Erőszak(mentesség)
Ne engedj az erőszakmentesség-erőszaknak! – írnám legszívesebben, látva ahogy az erőszakmentesség mindenhatóságáról áradoznak az egyik „szeretet”-oldalon. Az apropó az erőszakmentesség egyik „apostolától” idézett pár sor. Aztán jönnek az ezerszeresen elkoptatott frázis-vélemények a kommentelőktől.…
„Megértelek!”
„Megértesz? … Most is? – kérdezte a lány olyan hangsúllyal, ami egyértelműen meghazudtolta anyja kijelentését. – De akkor mit akarsz? Hm? Tényleg letiltottalak a Facebookomról… tényleg… mert annyira »megértesz«, hogy nem tehettem mást! És mert annyira »megértesz«, hogy nem jöttél rá magadtól,…
„Azt hittem, modern nő vagy”
„Állj le főnök, értsd már meg, nem tűröm tovább… még azt se, hogy verbálisan… Ezek a gusztustalan próbálkozásaid…!” ‒ lökte el magától a nő férfit. Aztán ‒ némileg lehiggadva ‒ folytatta: „Hadd kérdezzek tőled valamit! Kicsit messzebbről indulva… Szóval a feleségedet – akit, mint az imént mondtad,…
Ne tartsd oda egyik orcádat se!
Reményteli boldogság öntötte el a szívét, ahogy nézte magát a menyasszonyi ruhában. Még sosem látta magát ilyen szépnek Sőt: soha nem is hitte, hogy lehet ilyen szép. Nézte az arcát: sugárzott a boldogságtól… Aztán – mintha valami gonosz varázslat űzne vele rossz tréfát – lassan halványulni kezdett,…
„Mi van, te kis kurva…?”
Akár egyetlen meggondolatlan mondatunk is teljes erkölcsi megsemmisülésünkhöz vezethet (már ha egyáltalán morális lények vagyunk), mert a szóbumeráng is visszatér. Ilyeténképpen akár akaratlan verbális öngyilkosságnak is tekinthetjük. Miközben – csak úgy, mellesleg… – egyben kapcsolatgyilkos is…