Ne engedj az erőszakmentesség-erőszaknak! – írnám legszívesebben, látva ahogy az erőszakmentesség mindenhatóságáról áradoznak az egyik „szeretet”-oldalon. Az apropó az erőszakmentesség egyik „apostolától” idézett pár sor. Aztán jönnek az ezerszeresen elkoptatott frázis-vélemények a kommentelőktől.…

Mindnyájan boldogságra vágyunk, amelynek szeretettségünk, megbecsülésünk és elismertségünk is része. Sajnálatos, hogy olyan ritkán kapjuk meg, amilyen nagy szükségünk van rá. Alap lelki igényünkről van szó, hiszen – például – a szeretetéhség legalább olyan kínzó érzés, mint az éhség, és a…

„Fair play? És ezt éppen te mondod? Ne röhögtess már!” – vágta a szemébe a nő olyan kihívó megvetéssel a hangjában és a tekintetében, hogy attól meg tudott volna őrülni. És tudta, hogy ő is tudja… hogy látja rajta… meg érzi is, hogy milyen hatással van rá… Szexuálisan is! Igen, a férfi pontosan…

Nők ütik-vágják, rúgják egymást véresre, ájultra… Nem számít, hogy a másik már a földön fekszik tehetetlenül, sőt: gyerünk rá(!), ököllel a fejét(!)… amíg a bíró engedi. A közönség tombol… a hangulat óriási, a bevétel szintén, úgy tűnik, egyenes arányban a vérrel. Nem ajánlom, hogy megnézd a poszt…