A testetlen testiség… avagy a lélek erekciója? – valami ilyen kérdés ugrott be első hallásra. Nekem ugyanis elég merész átkötésnek tűnik a szerelmi szenvedélyt, nemi vágyat Istenhitté szublimálni, de mindig is éreztem a korlátaimat. Meg hát én „csak” egy nő vagyok, mit tudhatok én a férfivágyakról?!…
Azért ez a furcsa cím, mert nem akarok sem kattintásvadász, sem szeméremsértő lenni. Azt most hagyjuk, hogy a legnagyobb szeméremsértő az élet, és ennek egy szegmense piszkálja a csőrömet jó ideje! Ha a szemérem- és képmutatás álarca mögé kukkantunk, annak adekvát bemutatása, amit látunk, nem lehet…
…és most visszajönne…” – mondta unokatestvérem, Edit, hangjában hitetlenkedéssel, felháborodással és talán valami újraélt fájdalommal, amibe anno majdnem belehalt. Én is, mert a több évtizedes kapcsolatunkat tekintve akár édestestvérek is lehetnénk, lelkileg azok is voltunk és vagyunk. ”Széttépte a…
„Igazából csak azt kérdezte – magyarázta barátnőm a kávéházban ücsörögve –, hogy: »Coelho?« De a kérdésben, azaz ahogy… a hangsúlyban, igen, ott volt, durván kiérződött, hogy: »Jaj, ne már!« És a tekintetéből is… igen, ahogy a könyvet nézte az asztalon. Meg is mondtam neki azután, hogy rákérdeztem:…
„Na, szóval… – kezdett bele a fiatal nő – én egy álompasival… vagyis álmaim pasijával bújtam végre ágyba… aztán a legnagyobb megdöbbenésemre egy meakulpázó Miszter Bűntudat mellett ébredtem. Azt hittem rémálmodok, hogy az álomizét folytassam. Totál ledöbbentem, amikor felébredtem… hogy kivel is… aki…
„Nem osztozom rajtad, még szerelemből sem!” Egy sztárinterjúból újfent beigazolódott, hogy nem vagyok egyedül ezzel az alapállással. Mert persze, mit meg nem tesz az ember lánya a szerelméért! Például osztozna rajta… csak hogy megtartsa. Miközben azon tépelődik, hogy megtarthatja-e úgy, ha osztozik…