„Állj le főnök, értsd már meg, nem tűröm tovább… még azt se, hogy verbálisan… Ezek a gusztustalan próbálkozásaid…!” ‒ lökte el magától a nő férfit. Aztán ‒ némileg lehiggadva ‒ folytatta: „Hadd kérdezzek tőled valamit! Kicsit messzebbről indulva… Szóval a feleségedet – akit, mint az imént mondtad, szeretsz – az a »megtiszteltetés« éri, hogy a főnöke személyesen tesz neki ajánlatot… Amolyan – most divatos – »Csak szex és más semmi!« ajánlatot, merthogy ő egyébként változatlanul szereti a feleségét, de azért… Szóval be lehet szúrni egy-egy órácskát, hogy elvonuljanak, csak szexre, és semmi másra! … Vajon hogy reagálna a feleséged?” – kérdezte a nő, közben folyamatosan a főnöke arcát nézte.

Már ameddig lehetett, mert a férfi elég hamar belemerült a forró csokoládé felszíni atomszerkezetének tanulmányozásába. „Értem – folytatta a nő. – Tehát szeret a feleséged… El tudod képzelni, hogy igent mondana egy ilyen »kedves« ajánlatra? Hogy miért is ne, hiszen »Csak szex és más semmi!«? És te megértenéd? … Nem tiltakoznál, hogy…?”

A férfi változatlanul némaságba burkolózott, és még mindig lesütött fejjel kavargatta a forró csokoládét, ami korántsem volt olyan forró, mint a kialakult helyzet. Mert ahelyett, hogy a karjaiba omlott volna, erkölcsi prédikációt tart itt neki ez a… „Még hogy a feleségem! Egyáltalán honnan veszi a bátorságot, hogy a szájára vegye ez a…?!” – méltatlankodott magában.  

„Szóval, nem tiltakoznál, hogy…? – szegezte neki a kérdést ismét a nő. – Persze hogy nem, hiszen semmi másról nem lenne szó, mint amit te ajánlasz nekem. »No problem! Szeret, és az a lényeg! Különben is csak szex, és más semmi! Merthogy nincs kettős mérce, ha nekem szabad, akkor neki miért nem?!« Jól gondolom? Én egyébként el tudom képzelni, hogy mit felelne a »kedves« ajánlatra… már magamból kiindulva!”

A férfi már ezredszer átkozta el magát… agya izgatottan kereste a győzedelmes visszavonulás lehetőségét, hogy miként fordíthatná vissza…: „Persze nem maradhat az osztályon… különben is alkalmatlan! … Lojalitás? Motiváció? Proaktivitás? Ugyan már! … Nem is értem, hogy már eddig is… hogy egyáltalán eddig is…!”

„Vagy képzeld el, hogy a feleséged kezdeményezne (miért is ne, modern nő!) egy kollégájánál, egy hozzávaló jó pasinál! Mert a feleséged jó nő, hozzád képest nagyon-nagyon jó nő! Semmi súlyfölösleg, sportos alkat… te pedig főnök, már megbocsáss, legalább harmincat le kellene dobnod! Arra pedig vannak hatékonyabb módszerek, mint a »Csak szex és más semmi!«” – mondta a nő.   

„Hát… el kell gondolkodnom…. Azokon, amiket mondtál… meg hogy ezek után…” – szólalt meg nagy nehezen a férfi, gondosan kerülve a nő tekintetét, amit folyamatosan magán érzett.

„Ez ugyebár kristálytiszta munkahelyi zaklatás… – kezdett bele a nő. – Nem az a lényeg, hogy bizonyíték… tanú… hogy nincs… Nem, nem az a lényeg! … Az etikai meg a viselkedési kódexünk… óóó!… és a szelleme, ami át kell, hogy hasson bennünket! Csodás! … Mellesleg valóban el kell gondolkodnod… de nem, nem arról, hogy miképpen szabadulhatnál meg tőlem, mert felmondok… Egyébként is elegem volt már a telepatikus koitusz-kísérleteidből! … Szóval… szerintem inkább arról kellene elgondolkodnod, hogy mit képzelsz rólunk, nőkről… Rólunk, akik mégsem az utcasarkon…”

„Én hülye azt hittem… hát… hogy… hogy modern nő vagy…” – szólt közbe a férfi… tagadhatatlan bosszúvággyal a hangjában.

„Én pedig nem hiszem, hanem tudom, hogy modern nő vagyok! … És mint látod, a modern nő nem »Ó, főnök!« olvadozó ágybetét… legalábbis az én olvasatomban nem. Te meg »olvass« azt, amit akarsz! De ne belém!”

„Pistiii! Mit forogsz itt nekem, mint a ringlispíl! És mit… mit motyogsz itt összevissza? … Szeretnék végre aludni! – szólt rá a felesége a főnökre. – Tudod, hogy holnap élet-halál prezim lesz… mondtam, hogy a nagyfőnökkel ugrunk ki Londonba… a legjobb formámat kell hoznom…!”

Pisti pedig nem forgott tovább… a ringlispíl leállt… Egész éjjel álmatlanul bámulta a plafont… amelyen, mint egy képzeletbeli mozivásznon a feleségét látta, ahogy a legjobb formájában… a főnökével… ahogy „prezentálnak” és „prezentálnak”… csak „prezentálnak”, megállás nélkül.