Van némi tapasztalatom a pop-rock világából, az öltözők környékéről… Anno tiniként sem értettem, hogy mire büszke az a szerencsétlen, akin végigment az egész banda… de még a roadok is. A leghülyébbeket kivéve ugyanis mindegyik csaj tudhatta, hogy csak arra kell, hogy egyszer telibe… Esélyük sem volt második alkalomra – pláne nem szerelemre! –, hiszen ott állt mindegyikük mögött a következő… húsz-harminc, női méltóságunkat is alázó, önlealacsonyító hülye picsa. Vágyakozva-felkínálkozva, hogy végre…
Szóval, sose értettem, hogy mire olyan büszkék. Meg azt sem, hogy egyesek miért irigylik a numera-királynőket, a csúcstartókat, akiket a legtöbben… Persze ha mondjuk nem magamból indultam volna ki, hogy undorodtam tőlük… Ha az ő fejükkel gondolkodva… Akkor érthető, hogy „értékmérő” volt az is, hogy kit ki! Az volt a nagyobb „sztár” közöttük, akit a nagyobb sztár tüntetett ki a „figyelmével”.
Azt is szánalmasnak és gyomorforgatónak tartom, ha pasik hencegnek, hogy kit, miként és hányszor… Az viszont már végképp a legalja, amikor csajok versengenek, hogy őket kik, miként és hányszor baszták vagy szopatták meg (esetleg lelkesen ecsetelve, hogy előbb volt az orál, mint az anál, vagy netán fordítva).
Hányinger.
Az még inkább, hogy a „sztárok” – mármint ezek a ribanc-sztárok – megírják kalandos életüket, hogy kik és hányszor meg miként…
Naná hogy bestsellerek!
De ki veszi meg ezeket? Nem, nem hiszem, hogy pasik… Viagra helyett… vagy vérdoppingnak a farkukba a rejszoláshoz?
Nem-nem, félő, hogy nők vásárolják! Vajon irigykedni vagy szörnyülködni akarnak? Vagy tényleg annyira kíváncsiak, hogy melyik sztárnak mekkora… és hogy ki melyik inputot (vagy esetleg az outputot) kultiválja közülük? Ne mondd már, hogy a kedves nő olvasók ettől kapnak majd kedvet, hogy megkeressék a G-pontjukat!
Apropó bestseller! Egy francia művészettörténész nő évekkel ezelőtti kitárulkozása abszolút világsiker lett. Na, arra tuti, hogy a férfiak is szép számmal „katarzis”-közeli állapotba recskázták magukat, amikor azt ecsetelte, hogy hányan és hogyan… és egyszerre! Meg hányszor és hol! Milyen szép is az, amikor egy entellektüel…! Nem egy kis buta ribanc-picsa, hanem egy kulturált, szofisztikált, finom asszony! És volt nő, aki ezt intellektuális teljesítményként (jól olvasod!) ünnepelte, meg szexuális önfelszabadításként! Persze ő se az alsó néposztályból nyilatkozott! Onnan ugyanis könnyebben diagnosztizálták az azóta – „érthetően” – még nagyobbra értékelt tudós asszonyt. Egyébként volt szakember is, aki pontos kórképpel szolgált! (Meg is kapta érte a magáét az „önfelszabadítóktól”!) Kíváncsi lennék, hogy miként élték meg a „performanszokat” a művészettörténész nő kegyeivel „kitüntetettek”… Aligha hiszem, hogy a nő intellektusa járt az eszükben, miközben a (jó) sor(s)ukra várva vadul és kiéhezetten kézimunkáztak, hogy akciókészek legyenek, amikor ők következnek. Vagy az eksön(ök) után. Nem hiszem, hogy valamennyien sapioszexuálisok lettek volna, már ha akár egy is…
Egyébként ezeket a pasikat se értem! (Na jó, oké, dehogyisnem!)
Hogy volt gusztusuk? Hogy volt gusztusuk… egymás után…!
Hiába, nincs is csodálatosabb az embernél!
Jócskán visszaugorva az időben: egyszer az egyik zenész ismerősömmel dumálgatva szóba hoztam… tudtam, hogy ő sosem élt a vágyakozva felkínálkozó lehetőségekkel. „Inkább önkiszolgáló leszek egész hátralévő életemben, minthogy akár csak egy ilyennel…” – mondta őszinte undorral a hangjában és az arcán.
Mit mondjak: öröm volt látni, hallani, hogy akad olyan is, akinél egyszer se használatosak az ilyenek!
