Na… jól megkaptam: „Azt hittem, hogy te egy természetes nő vagy… a természetesség híve, abszolúte. Közben meg egy orbitális frászt… prűd vagy és maradi!” Ez egy jó pár évvel ezelőtti történet, amikor is új férfi kollégánk dobta be az ötletet, hogy a tervezett „csapatépítő” program keretében együtt menjünk nudizni. Merthogy teljesen meg kell ismernünk egymást… meg hasonló kamuságok. Miért kellene neki teljesen megismernie – például – engem? Pláne a muffomat!

Én például egyáltalán nem akarom teljesen megismerni, a farkát pedig különösen nem! Arról meg akkor se lehetne szó, ha szingli lennék, hogy a farkát bemutassa a muffomnak… amire egyébként verbálisan nem egyszer kísérletet tett már. Nem csak az enyémnek, a kolléganőimének is. „Majd a természet lágy ölén…” Nos, nekem a természet lágy öle nem azonos a nudista strandokon látható megereszkedett lágy ölekkel!

E véleményem rövid kifejtése után kaptam meg ettől a verbális ejakulátortól a bevezető sorokban idézett szemrehányást. Aztán még pörgött egy kicsit a téma…

Egyáltalán miért lenne az a természetes, hogy meztelenül napozzak? Csak mert az ősemberek meztelenül jártak, amíg „nem kezdtek el fázni”? Ilyen alapon – a „természetesség” jegyében(!) – visszatérhetnénk a bogyógyűjtögetéshez meg a csoportos vadászathoz, ahelyett, hogy leugrunk a sarki szupermarketbe.

Miért lenne instant felszabadító élmény – mármint önmagamnak –, ha ledobnám a textilt? Lehet, hogy vannak, akiknek az, én nem így gondolom. Nekem a bikinimben is jut elég a vízből és a napfényből! Sem a mellbimbóim, sem a puncim nem érzi magát fogságban a fürdőrucimban. Sőt még a lelkem sem! Ily módon nincs honnan felszabadulnom.

Sosem szerettem a vetkőztető röntgen-pillantásokat meg a telepatikus koitusz-kísérleteket, amikből bőven kijut a nőknek. Verbális ejakulátor kollégám is a telepatikus koitálók közé tartozott – telepatikus úton már többszörösen meghágott(!) bennünket az osztályon. Nyilván a full természetesség jegyében! A természetes meztelenség mellett szerintem azonnal előrukkolt volna egyéb természetességekkel is. Elvégre az is természetes, hogy feláll a fasza, ha… és ha már feláll, akkor az is természetes, hogy…

Az a borzasztó, hogy ez a pasi felöltözve is meztelen volt, gusztustalanul meztelen. Nem a fiatal kora ellenére is tekintélyes úszóövére, hatalmas hordójára… gondolok, hanem a lelki meztelenségére! Ha valamit, akkor éppen a lelkét nem lett volna szabad pőrére vetkőztetnie, vagy vetkőzni hagyni. Mert azt, ami csúnya, jobb eltakarni! (Gondolom én, és így is élek.) Csakhogy ő képtelen volt kontrollálni magát, uralni a nyilvánvaló kielégületlenségét. Öltönyben-nyakkendőben(!) is ott állt előttünk egy szál faszban(!), ami a gazdájával együtt kielégületlenül meredezett.

„A nudisták között nem kell zaklatástól tartanotok!” – biztosított bennünket, lányokat, hallva egyes ellenvéleményeket. Ő biztosított bennünket, a verbális-ejakulátor-telepatikus-koitáló!

Csodálkozva nézett rám, amikor megkérdeztem tőle: „Ezek szerint te nem jönnél?”

Természetesen a javasolt gruppenszex-tréningjéből nem lett semmi.

És természetesen gyorsan továbbállt a kolléga, ment keresni magának egy „csapatot”, merthogy ő csapatjátékos, mi pedig reménytelenek vagyunk… (Voltunk. Meg leszünk is.)

Mármint a számára – természetesen!