„Fair play? És ezt éppen te mondod? Ne röhögtess már!” – vágta a szemébe a nő olyan kihívó megvetéssel a hangjában és a tekintetében, hogy attól meg tudott volna őrülni. És tudta, hogy ő is tudja… hogy látja rajta… meg érzi is, hogy milyen hatással van rá… Szexuálisan is! Igen, a férfi pontosan tudta, hogy a nő is tudja… hiszen abszolút profi… tökéletesen uralja magát… és ezáltal másokat is. Őt is! Őrjítő, igen, őrjítő!
Minap a neten futottam bele az okításba(!)… már a cikk címe is igen sokatmondó volt, valami ilyesmi: „Hogyan tudod bevonni a csajodat a közös pornónézésbe?” Persze inkább felkiáltójel kívánkozna a végére, hogy: „Vond be!” Mert ugye, be kell vonni… már ha pornósat akarsz játszani vele szeretkezés helyett!
1., A szex rontotta meg a szerelmüket.
2., Minden nőben önmagát kereste… holott férfi volt.
3., Nem tudta megbocsátani magának, hogy megcsalták.
Évek óta gyilkolták egymást, de váltig állította, hogy „…szerelem… őrült szerelem, izzó vággyal és perzselő szenvedéllyel… lángoló eksztázissal, amely nélkül nem lehet élni.” Évek óta gyilkolták egymást… tomboló érzelemviharok tépték-szaggatták őket. Helyesebben ők tépték-szaggatták egymást mindenért… semmiért. Már semmi sem volt jó… csak a „szerelem” – már minden rossz volt, csak a „szerelem” nem.
Ez volt az első eset, hogy orgazmussorozatot élt át férfi létére – a felesége orgazmusait és a sajátját egyszerre(!), egymást erősítve az eddig sosem volt eksztázisig! Nem érti, már-már arra gondol, hogy eszét vette az átélt érzelemvihar – de erre még visszatérek. A férfi nem tudta volna megmondani, hogy mikor izzott utoljára ilyen hőfokon a szerelemük. Egyszerűen megőrült a feleségétől – talán éppen azért, mert ő is hasonlóan érezhetett.
Instant kávé, instant kakaó… és még hosszan sorolhatnám: instant siker, instant társ/szex/orgazmus(-sorozatok), instant állás, instant pénz… vagyis instant BOLDOGSÁG. Mert instant-korban élünk – és egyre inkább, mert folyamatosan és egyre rafináltabb módszerekkel generálják az instant-igényeket. És instant a manipuláció, mert azonnal hat – a többségre – az instant hipnotizálhatókra. Azokra, akikben még nem alakult ki az instant-manipuláció elleni instant(!) immunválasz. Vagy azokra, akikét már sikerült kellően legyengíteni. Miért? Természetesen azért, hogy az instant-hipnotizőrök instant pénzhez juthassanak!
1., Amilyen kicsi volt a farka, olyan nagy problémát jelentett neki.
2., Annyi „értéktelen szépség” fordult meg az ágyában… érdekes: értékes csúnyaság egy sem.
3., Addig dicsérte, hogy milyen jó a férje az ágyban, amíg barátnőjének is kedve támadt kipróbálni.
Ezerrel izzott a lamúr – a csaj is közel járhatott az orgazmusok orgazmusához, de én azért biztos voltam benne, hogy a pasi előbb durran el. Helyette azonban az agyam durrant el, amikor – stílszerűen és adekvátan fogalmazva – közbebaszták a reklámblokkot. Ilyenkor szólalnak meg intellektusuk sztratoszférájából az álentellektüelek, hogy: „Na baszki, látod, ezért nincs nekem tévém… azóta, hogy feltalálták!” És ha már egyszer nincs nekik, akkor nem is igen nézik – nyilvánvalóan intuitíve tudják olykor naprakészen, hogy milyen „szarcunami árad megállíthatatlanul” a varázsdobozokból. Mindenesetre határtalannak hitt intuitív képességeiknek is van határa, különben azt is tudnák, hogy nem csak szarcunami… igenis, vannak jó csatornák, és vannak olyan filmek, amelyek legkönnyebben még mindig a tévében kaphatók el, hogy a valódi élményt kínáló színházi és egyéb közvetítésekről ne is beszéljek.
