Már közel jártunk úti célunkhoz, a faluvégi kis temetőhöz, amikor összetorlódott autók állták kocsink útját. Nem láttuk, hogy mi a probléma… vártunk türelmesen. Mennyit változott a környék néhány év alatt! – csodálkoztam fájó szívvel. A nyomor – mint gaz a kertet – benőtte az egykor takaros házak romjait. Igen, már csak a romjait… jó pár épület – ablak nélkül – vakon nézett vissza rám, az üres ajtótokok fogatlan szájakként tátogtak… És szemét szemét hátán, kosz és mocsok… és gyerekek kiabálva, kergetőzve. Néhány felnőtt… főleg férfi téblábolt… az egyikkel egy asszony perelt átkozódva. Kicsit arrébb vettem észre a reménytelenség asszonyát… hogy aztán ne is tudjam levenni róla a szemem. A málló vakolatú fal előtt ült… várandós volt… hasa már erősen domborodott…

„Mi a péniszért akarnék egy »szál« vulvára vetkőzni bárki előtt is…?” – kiáltott fel a mélységesen mély, ateista tudatalattim kápolnájában imádkozó szelíd apáca, ahogy arra a cikkcímre pillantottam, amelyik szinte parancsolóan kérdez rá, valahogy így: „Ugye, te is akarsz magadról bombasztikusan artisztikus aktfotó-sorozatot?” A kérdés azt sugallja, hogy akarnom kellene, helyesebben kell, ahogy más hasonló írások szerzői rám is parancsolnak. Agyam beindult, egy átlagasszonyba „empatizálta” magát. (Bocs, a nyelvi merényletért – nyilván ez is a cikk[ek] hatása!) Íme az eredmény.

1., Jól megvolt az anyósával… az ágyban.

2., A hatalmas farkával együtt is csak egy szánalmas kis pöcs volt.

3., Minél több férfi volt az életében, annál kevésbé értette, hogy mi lehet jó a szexben.

Az egyik reggeli – visszakereshető – tévéműsorban hangzott el a következő gondolat (amelyre a címben rákérdeztem): „…minden nőben van valahol mélyen egy pornószínésznő. Most komolyan. Aki szeretne szexi lenni, vonzó lenni, minden nőben valahol van egy ilyen lélekrész.” Én nem láttam a műsort, az egyik portálon találkoztam a „hírrel” (ami elég gyorsan több helyen is megjelent a neten a kattintásvadászat jegyében).  A híradás szerzője szerint „spiritualitásra fogékony a műsorvezetőnő”, aki az idézett megállapítást megfogalmazta. Biztosan így van, nem ismerem sem a neves médiaszemélyiséget, sem a munkásságát, de a fenti gondolatban speciel semmilyen spiritualitást nem érzek. Ez nyilván az én hibám – vállalom.

Egy újabb szexuális erőszakvád, ezúttal egy ma is aktív rock világsztár ellen. Egy (szex)magazin egykori modellje szerint harmincöt(!) évvel ezelőtt egy New York-i szállodai szobában szexuálisan abuzálta a már akkor is körülrajongott énekes. Az „áldozathibáztató viktimológia-szakértők” minden empátia híján persze azonnal rákérdeznek, hogy mégis mire számított a (szex)modell, amikor szállodaszobára ment vele, talán arra, hogy a világsztár megmutatja neki a hangvilla-gyűjteményét, vagy hogy énekórát tart neki? Minimális empátiával viszont nem mondhatunk mást, mint hogy a nő – teljesen mindegy, hogy történetesen (szex)modell! – az utolsó pillanatban is visszakozhat(ott), nemet mondhat(ott)…! Akkor pedig bizony nemi erőszakot követett el a rock örökös világsztárja. 

Garantáltan működő praktikák nőknek, hogy miképpen szerezhetik meg (vadászhatják le, ejthetik el…) és tarthatják meg (védhetik meg a többi vadásztól) az ÁLOMPASIt. Tele van velük a sajtó. Meg a hócipőm is. Érdekes módon mindegyik orákulum a férfi libidójának irányításával – felkeltésével, célba terelésével és megőrzésével kötésével – foglalkozik.

1.,
– Sajnos a férjem már nem képes rá…! – sóhajtott a feleség.
– Dehogyisnem! – szaladt ki a barátnője száján.

2.,
– Lefeküdtem a férjeddel – vallja be a nő a barátnőjének.
– És… most azt akarod, hogy sajnáljalak?

Yes – csak rajongóknak! Bővebben: a pénzért rajongóknak.… Meglepődtél… de miért? Hiszen mi másért, ha nem a pénzért rajong az, aki a címben jelzett webes platformra regisztrálva, jellemzően a magáról feltett intim (vagy egyenesen pornó) fotókból-videókból kíván busásan profitálni. Természetesen az említettek fizetős oldalait látogatók szintén pénzért rajonganak, csakhogy ők azért fizetnek, hogy rajonghassanak! Nagyon nem ugyanaz a kettő.