1.,
– Neked is jó volt? – kérdezi a férfi kissé szuszogva a mellette fekvő nőtől a szex után.
– Hogy… hogy jó-e… vagyis hogy elélveztem-e? Hát nem, egyébként akkor nem is kellett volna kérdezned… észrevetted volna.

2.,
– Csak hogy tudd… szóval csak színlelem az orgazmusokat! – vágja férje fejéhez az asszony.
– Vagyis nonstop hazudsz nekem… ahogy talán most is, hát persze, mert én kurvára észrevettem volna, hogy ha kamuzol!

Hasztalan igyekezett megtartani az előhívott emléket a hatéves Miniről… Pár pillanat, és újra áttűnt rajta az a sötét valaki, akivé átalakult amióta utoljára találkozott vele. „Uramisten, már több mint tíz éve…” – sóhajtott, miközben döbbenten olvasta Mini Facebook-bejegyzéseit. Már a sötét fotók is bénítóan hatottak rá, azokat sem értette, pontosabban azt, hogy mi lett Miniből… mi történhetett vele. Hová lett az életteli, mindig mosolygós, szívet melengető lélekarca, miként fagyhatott ilyen fekete lárvamaszkká. Mérhetetlen keserűséget és fájdalmat érzett, mert amennyire hiányzott neki a kedvesen cserfes Mini, annyira taszította ez a… Először merte kimondani, hogy taszította.

Talán Te is találkoztál a nyolcéves kislányát botoxoló asszonyról szóló hírrel, amire azért csak felkapja az ember a fejét, mert amúgy egymást érik a »botox-hírek«. Ráadásul egyre fiatalabb nők hódolnak a szépségszabászatnak, természetesen a sztárok példáját majmolva. „Önmegvalósítva magukat!” Mi jut eszedbe a lenti, bájos lányarcról, kedves Olvasó? … Nos? … Nem hiszem, hogy a pénzt láttad a kislány szépségében, pontosabban a pénzkereseti lehetőséget. Neked például eszedbe jutna a saját lányodról? Mit szólsz ahhoz, aki a saját gyermeke szépségében látja a meggazdagodás lehetőségét? Amit persze meg kell lovagolni, ki kell aknázni, menedzselni kell… Lehet választani, kinek melyik kifejezés a szimpatikusabb!

1., Minden nőben csalódott – aki csalódott benne.

2., „Házinyúlra nem lövünk” – szomorkodott a házinyúl.

3., Szerette a nőket – igaz, nem úgy, ahogy ők szerették volna.

„Igazából csak azt kérdezte – magyarázta barátnőm a kávéházban ücsörögve –, hogy: »Coelho?« De a kérdésben, azaz ahogy… a hangsúlyban, igen, ott volt, durván kiérződött, hogy: »Jaj, ne már!« És a tekintetéből is… igen, ahogy a könyvet nézte az asztalon. Meg is mondtam neki azután, hogy rákérdeztem: »Talán valami baj van, hogy… Coelhót?«, és ő zavartan tiltakozott, hogy csak kérdezte. Szóval akkor elmondtam neki, hogy mit éreztem a kérdésében. Naná hogy visszakozott, de még azt is úgy… igen, még abban is benne volt… Ezt is elmondtam neki, mire csak kibökte, hogy: »Nem gondoltam, hogy te ilyen izé… vagyis hogy ezo…«”  

Talán azzal kellene kezdenem, hogy: „Ne fesd az ördögöt a falra… mert magával ragad a pokol mélyére… ráadásul nem csak téged!” Oké, akkor lényegében ezzel kezdtem, de most – kapcsolódva az előző mondathoz – előzetesként jöjjön egy részlet: „A nőkről pedig megvan a sommás véleménye: »Mindenre hajlandók, csak hogy pasit fogjanak!« Persze magából kiindulva (noha természetesen sosem ismerné be). Aztán most tombol a zöld szemű szörny, a férfi, a párja pedig már menekülne!”