Lilly Marsh éppen csak egy kevéske sminket tett fel, amit aztán Debra Curtis igazított ki, aki egyébként olyan odaadással segédkezett a sztár öltözködésénél, mintha az esküvőjére készülődne. A vékony vörös bőrnadrágja és a Sue-tól kapott indiai blúz mellett döntött a díva, amelyhez szintén vörös bőrből készült mellényt választott. Haját először összefogta, de barátnője tanácsára végül is kibontotta.

– Így sokkal dögösebb vagy! – állapította meg Debra a sztár vöröslő hajzuhatagát rendezgetve. Sem ő, sem az énekesnő nem érezte fontosnak annak boncolgatását, hogy miért kell dögösebbnek lenni egy kötözéshez, helyesebben szólva a tapaszcseréhez és az orvosi kontrollhoz.

– Drágám, ne barbizz már annyit... főleg ne velem! – neveti el magát Lilly.

– Én csak azt akarom, hogy...

– Tudom, de akkor is... illetve akkor se! – feleli a díva. – Ma még nem akarom megkérni a kezét!

– De azt nem tudhatod, hogy ő nem akarja-e...

– Hááát... azért az nem kis meglepetés lenne!

– Ó, hát tudod, milyenek a férfiak! – mondja jelentőségteljes mosollyal kísérve Debra.

– Én? Honnan a csudából tudnám? Egy kezemen megszámolhatom... – Kicsit elbizonytalanodik, de folytatja. – Szóval a komolyakat... azt a rohadt időszakot nem számítva... amikor azt se tudta az ember... Hát ezekből meg pláne nem következtetnék úgy általában a férfinemre, mert akkor ők milyen véleménnyel lehetnének rólunk!

– Hmmm! – tiltakozik Miss Curtis.

– Bocsánat drágám, tudom... neked nem volt olyan időszakod! Bocsánat! ... Irigyellek is érte.

– Nem azért, csak...

– Oké, tiszta sor... nem kell részletezni!

– Nem is lenne mit! – neveti el magát Debra. – De a lényeg, amivel kezdtem... nem tudhatod, mik a szándékai... mármint Jamesnek!

– Hááát... tulajdonképpen nem.

– Amit Alex is mondott, hogy mennyire rád van kattanva...

– Szerinte!

– Mi van szerintem? – kérdi az éppen belépő testőr. – Részemről egyébként oké, mehetünk! Trevor is kész. … De, mi van szerintem?

– Csak arra utaltam Lillynek, hogy James... szerinted...

– Rá van kattanva!

– Pont ezekkel a szavakkal...

– Debra!

– Ugyan, Lilly, ha egyszer ez a véleménye! Különben is, nemhogy örülnél, ha szimpatikus... meg minden – fejtegeti a lány. – Én igenis örülnék, ha másoknak is az lenne a véleménye... ha mások is úgy látnák... na... hogy rám van kattanva, akit szeretnék… már hogy rám legyen kattanva.

– Hááát, jól kifejezted magad! Különben meg befejezted... végre? … A magánéletem pedig tabu!

– Na, majd emlékeztetlek erre, amikor legközelebb jössz, hogy „Debra... szerinted...?”, meg „Hogy gondolod, mit kellene...?”

– Megöllek, ha meg mered tenni! – kacag fel a díva, és megcsókolja a lányt.

– Hogy én soha nem tudok ilyet mondani! – „bosszankodik” a testőr.

– ??? – bámul rá az énekesnő.

– Ilyet… illetve olyat, hogy azonnal jöjjön a puszi! 

– Nagyon jól tudod, hogy imádlak... de a zsarolásnak nem engedek…

– Én bezzeg engednék – sóhajt egyet a férfi. – Ó, Lilly... csak egyszer zsarolnál meg, új istenigazából...!

– Oké! Akkor vagy abbahagyod, vagy Trevor mellé ülsz, előre!

– Nem kifejezetten ilyen zsarolásra gondoltam, de így is levettél a lábamról.

– Na, akkor még éppen jókor érkeztem – libben be az ajtón Sue Radford. – Ki tudja, mit csinálnátok ezzel a szegény fiúval, akit, mint hallom, már levettetek a lábáról. Puszi mindenkinek!

– Persze ez is csak ígéret – csúszik ki Alex Jordan száján.

– Ez nekem szól? – lepődik meg az újságírónő. – Na, gyere, te kiéhezett szépfiú! – feleli, és megcsókolja a testőrt, aki azonnal olvadozni kezd. – Na, tessék! És még azt mondják, hogy a nők színlelik az orgazmust! – nevet jóízűen Mrs. Radford.

– Hát ilyen pocsék színész vagyok? – jajdul fel a férfi.

– Nem, sőt... egész hihető az alakításod! – kacagja az újságírónő. – Drágáim, hogy kint mi van?! Azt hittem, soha nem jutok át a blokádon!

– Miiin? – kérdezi a sztár, miután ő is megkapta a maga csók-járandóságát.

– Hát, a médiablokádon! – válaszol Mrs. Radford, hogy utána Debrát is üdvözölje. – Olyan újságírógyűrű veszi körül a villádat édesem, hogy... Szó szerint megrohanták a kocsimat...

– Na persze... kellett egyforma Jaguárt vennetek! – magyarázza Alex Jordan. – Nyilván azt hitték, hogy Lilly.

– Ezt már én is tudom! A Jaguárra visszatérve: hát Istenem, egyforma az ízlésünk! … Te meg pont olyan ásványvizet iszol, mint Lilly!

– Mégse tévesztettek még össze vele!

– Na, ne mondd! Ez meg hogy lehet? – nevet egy jót Sue. – Drágám – mondja a dívának –, egyeztetnünk kellene a sajtótájékoztatóval kapcsolatos elképzeléseinket!

– De nem most, ugyanis indulnunk kell! Időben oda kell érnem a kórházba, mielőtt még dr. Carson azt hiszi, hogy nem megyek...

– Dr. Carson? Tegnap még James volt! – csodálkozik az újságírónő.

– Volt az dr. Carson is... Attól függ, hogy barátnőnk éppen milyen hangulatban van! – magyarázza Miss Curtis. – Az előbb például határozottan kijelentette, hogy ma biztosan nem kéri meg a doki kezét.

– Nagyon helyes! – bólint Sue.

– Debra, baby, a szájacskádat... befognád? … Ne most, az előbb kellett volna! – teszi hozzá a díva a barátnője teátrális mozdulatát látva. – Sue, édesem... mi nagyon helyes?

– Hát hogy ma még nem kéred meg James kezét! … Várhatsz egy-két napot, most úgyis van mivel foglalkoznia a sajtónak: Sally, a koncert, a lemez... A legénykérés várhat... Majd szólok, hogy mikor vessük be, hogy ismét rólad írjanak!

– Ó, mihez kezdenék az igaz barátnők nélkül?! – tárja szét karját Lilly Marsh. – De akkor is mennem kell! Majd utána... a sajtótájékoztató előtt.

– Azt már nem! – keményít be Mrs. Radford. A művésznő elképedését látva folytatja: – Tegyük fel, hogy valamilyen komplikáció lép fel műtét közben... mert egy tapaszcsere ugyebár nem gyerekjáték! És ahogy hallom, a sebészed nagyon alapos ember, talán még a sajtótájékoztatóra se érsz oda időben.

– Arról én gondoskodom, különben a „Kapitány” a fejemet veszi... és már így is elég nagy a fejetlenség!

– Azta, micsoda bonmot! – jegyzi meg elismerőleg Sue Radford.

– Ki, én? – vigyorog a testőr. – Kikérem magamnak!

– Hogy bírod ezzel a dilis pasival? – kérdi Mrs. Radford a dívát.

– Néha csak vele bírom elviselni a dolgokat! ... De most már tényleg menjünk! ... Alex, légy szíves kapcsold le rólam ezt a firkászt! – fordul tréfálkozva a testőrhöz. Aztán az újságírónőhöz: – Jössz velünk, és menet közben mindent megbeszélünk! Oké?

– És mit szól majd a doki?

– Sue, drágám, ha nem haragszol, be azért nem viszlek magammal! Hacsak nem szorulsz hirtelen ambuláns ellátásra!

– Hááát, amit eddig hallottam erről a pasiról, még az sincs kizárva!

– Majd én kizárlak! – fenyegetőzik Lilly Marsh. – Debra! Megvannak a CD-k, amiket kértem, Jamesnek, Marynek... meg még egy pár tartalékba?

– Már a kocsiban, Hercegnőm! – válaszol a lány helyett a testőr.

– Debra, akkor a sajtótájékoztatón... és mondd meg Jane-nek, légy szíves, hogy ott leszek időben! – ígéri a sztár. – És akkor mindenkinek egy CD, majd ott dedikálom annak, aki akarja... poszter... Ja, és igen: a kezdés előtt mehet az új lemez!

– Akkor támadás! – rikkantja a testőr, és mindjárt meg is magyarázza a csatakiáltást: – Sue, te mondtad, hogy blokád meg ilyesmi... Akkor pedig, támadás!

Alex Jordan készségesen maga elé engedi a hölgyeket, majd előrefut, hogy megelőzze őket a limuzinnál. Mire odaérnek, már ki is tárta a kocsi ajtaját.

– Parancsoljanak a kedves hölgyek!

– Szép jó napot kívánok mindenkinek! – mosolyog át a batár túloldaláról Trevor Raney.

– Akkor támadás! – adja ki az ukázt újból Alex Jordan.

A limuzin méltóságteljesen nekilódul a kerti útnak. A kapuhoz közeledve egymást érik a vakuvillanások.

– Mit csináltál Fred, hogy ennyien fotóznak? – kérdi a testőr nevetve a kaput kitáró biztonsági embertől.

– Egyszerűen csak felfedeztek, rájöttek, milyen fotogén vagyok – húzza ki magát. – Miss. Marsh, Mrs. Radford – köszön be Fred White.

– Lilly! Nyilatkozna, kérem, hogy ki volt az a kislány…? – rohan egy riporternő az autóhoz. Példáját tucatnyian követik.

– Igaz, ami a Heraldban megjelent…? – kérdi egy kopasz újságíró, amint meglátja Sue Radfordot, Lilly Marsh ugyanis közben leengedte az ablakot.

– De Lilly! – figyelmezteti Alex Jordan.

– Ugyan! – inti le a sztár. – Igaz! Sue barátnőm pontosan azt írta, amit elmeséltem neki, de erről többet a sajtótájékoztatón! Rendben? Eljön, ugye?

– De mégis, ki az a kislány? – hallatszik valahonnan hátulról.

– Hiába kerestük a koncert után, hová rejtették? – dugja be a mikrofont a kocsi ablakán egy kopasz bájgúnár.

– Abban reménykedtem, hogy maguktól megtudom, hová lett… – feleli komolyan a díva. – Tényleg! Én is kíváncsi vagyok rá… és szeretném is a segítségüket kérni… De most, ha megengedik, mennénk... Van még egy kis dolgom, és ha nem végzek időben, akkor a mai sajtótájékoztatón is nélkülözniük kell!

– Lilly, mi van a kezével?

– A kórházba megy? – kapcsolódik egy bozontos fickó a kolléga kérdéséhez.

– Mit mondjak? Úgyis követni fognak, nem? – kacsint ki a díva a limuzinból. – Igen, kötözésre megyek, megnézik a kezem, hogy minden rendben van-e.

– Láttuk, hogy az egyik sebészt maga vitte ki tegnap a reptérre! Carson... ennyit sikerült megtudnom – hadarja elég vékony hangon egy egyébként testes riporter. – Hozzá igyekszik? Az orvosa vagy...

– Semmi vagy... meg nem is az orvosom, csak ő látott el tegnapelőtt, aztán nála maradtam, mert elégedett voltam… és vagyok vele.

– Hozzá igyekszik most is? … Lilly, nem válaszolt! – kiált a férfi a kocsi után, mert Trevor, ha araszolva is, de végre kijutott a kapun. Igaz, ezt az is megkönnyítette, hogy a hallottak hatására jó néhányan az autójukhoz rohantak, hogy elsőként követhessék a sztár limuzinját.

– A doki nem igazán fogja díjazni, hogy megint ekkora sleppel megyünk! – közli rezignáltan Alex Jordan.

– Ha nem mondtam volna meg, akkor is követnének... – feleli a díva. – Inkább oda kellene telefonálni a biztonságiaknak, hogy senkit se engedjenek be közülük! … Trevor – szól előre a sofőrnek –, állj majd be oda előre, légy szíves, ahová a rohammentők szoktak! Láttad tegnap…!

– Úgy lesz! – ígéri TrevorRaney, és odalép a gáznak, ahogy kihajt a városba vezető útra.

* * *

Kicsim – Előszó helyett

Kicsim – első rész

Kicsim – második rész

Kicsim – harmadik rész

Kicsim – negyedik rész

Kicsim – ötödik rész

Kicsim – hatodik rész

Kicsim – hetedik rész