Kezdjük a lényeggel: nem bírtam végignézni egy nem szokványos pornó-castingról tudósító videót – egy perc elég (igazából sok[k] is!) volt az anyagból. Bocsánat, de most majdnem(!) olyan durva leszek, mint a látvány: minden formájukból kiment nők… és férfiak – mert hiszen szépkorú csődörökre is szüksége van az iparnak… természetesen a piaci igények miatt. Sosem tartottam magam prűdnek, de – bevallom – mindig értetlenül álltam a pornót vállaló nők és férfiak előtt. Beismerem, hogy esztétikai élvezetet okoz egy-egy szép test, testrész látványa. A lenti képen (illusztráció!) látható hölgy arca is tetszett, ahogy a kiragadott részlet is: a szeme, a ráncai… Gyönyörűek! Viszont a teste, amit a pornó-castingon tett közszemlére… a megereszkedett és löttyedt hús… Verbálisan sem festem le… ahogy a teljes képet sem mellékelem.
Egy picurkát elkanyarodva. Szeretem a ráncokat, mert szépek, és mert elgondolkodtatnak. Addig ugyanis, amíg egy fiatal, szűzies arc maximum egy novella, egy sors barázdázta arc kész regény. És én szeretem ezeket „olvasni”! A művészi ábrázolásukban megjelenő artisztikum pluszélvezetet jelent. Gondolom, nem vagyok ezzel – miért is lennék(?) – egyedül.
A koros testek látványa – feltételezem – csak művészek számára jelent élvezetet, hogy megcsillogtathatják művészi kvalitásaikat. Az már más kérdés, hogy a legmegfáradtabb – már bocsánat(!), akár kifejezetten gusztustalan – test is artisztikussá nemesül egy-egy felkészült és ihletett grafikus-, festő-, fotó-, szobrászművész közvetítésével. Ez, mondjuk úgy, hogy – klasszikust idézve – az esztétikum sajátossága.
Gyermekkorom óta az emberi szépség megszállottja vagyok – nőként is, festőként is… Imádom a szép embereket, a szép testeket, mindegy, hogy nő vagy férfi. Volt már, aki ledöbbent, amikor azt mertem mondani, hogy vannak olyan faszok, amelyek esztétikai élvezetet okoznak. Természetesen vannak olyan pinák is! A képzőművészeti szakkörben – ahová fiatal koromban jártam – mindig szép embereket rajzoltunk. Fiatalokat és időseket(!), vegyesen. Olyanokat, akik művészszemmel(!) voltak szépek. Egyébként a megfakult szépségű testek is lehetnek gyönyörűek (nem „csak” „artisztikusak”) és izgatóak… azok számára, akik szerelemmel kötődnek hozzájuk. Ahogy Rómeó a nyolcvanéves Júliát is kívánta volna, a ráncaival, megereszkedett húsával együtt… Ez is „benne van” tragikus végű szerelmükben! Természetesen egy ötvenéves „Rómeó” is beizgulhat egy akár hússzal érettebb „Júliától” is – teljesen rendben van, tehát semmi ageizmus a részemről: totál természetes az öregedés (az összes nem kívánt velejárójával), ahogy az időskori szerelem, libidó és szex is.
Egyébként a szex ábrázolásától sem riadok vissza, sőt: láttam már olyan pornót, amelyik szép(!) volt. Pornó volt – mert öncélúan a szexről szólt –, de szép emberekkel, esztétikusan, ízléssel, ugyanakkor minden álszenteskedő álszemérem nélkül. Ráadásul hitelesek voltak a szereplők is, semmi méretbeli túlzás vagy szerep-túljátszás. Ettől függetlenül – bár nem tudok pasifejjel gondolkodni, de én – férfiként se vállalnék ilyesmit. Nőként meg pláne nem! Azt pedig végképp nem, hogy majd nagymamiként… Nincs az a pénz, hogy én…
Mert mi másra gondolhat a magamfajta „apáca”, minthogy kevés a nyugdíj… De lehet-e olyan kevés?
Hogy ez is csak egy munka, olyan, mint a többi? Na persze, a fiatal pornósok is ezt mondják, miközben tudják, hogy hazugság! Még akkor is, ha mondjuk, szórakozásnak én se gondolnám. Még a férfiaknál sem, vagy nekik aztán különösen nem… órákon keresztül „ihletett” állapotban tartani a farkukat! Vagyis – gondolom én – a nagymamikat, nagypapikat sem a libidó hajtja. (Nyilván akad – szerencsés[?] – kivétel.)
Szégyellem magam helyettük is – meg magam miatt, is hogy undorodom tőlük! (Miközben elismerem, a valódi élet a pornóban is megjelenhet, mi több, akár kívánatos is. Mármint abban az értelemben, hogy a való életben nem csak huszonöt centis farkú ifjú Adonisok kúrnak, nyalnak, szopatnak szende, de faszéhes szexbombákat.) A magam őskövület módján úgy gondolom, hogy a kor kötelez is. Itt már nem mentség a „Fiatalság bolondság!” Megjegyzem: a hülyeség fiatalkorban sem bolondság!
Nagyon-nagyon sajnálom őket, mert szerintem nincs annál szomorúbb, amikor valakik önmaguk emberi méltóságát alázzák meg. Benne az általános emberi méltóságot!
Ugye nem kérdezed meg, hogy: „Mit papol ez itt…?”
Mert akkor azt hihetném, hogy nem értettél meg.
* * *
Ui.: Ide a végére hagyom, amin már közben is filóztam, hogy vajon kik nézik a nagyi-pornókat? Férfiak vannak többen vagy nők? Fiatalabbak vagy idősebbek? Mondjuk, azt nem hiszem, hogy fiatal nők nyúlnak a puncijukhoz egy-egy bevállalós öregúr mégoly kackiás faszát látva is. Talán még az idősebb hölgyek sem ilyenkor kapják elő a dildót a kötő- és horgolótűs doboz mélyéről. Inkább férfiakra gondolok, tetszőleges felállásban (nem a faszukra értve, hanem az életkorra: idős időssel, fiatalabbal meg még fiatalabbal… nővel vagy férfival, nő nővel, férfi férfival…). Pornhub a megmondhatója.