Követni se lehetett a technikák és kütyük – úgy is mint garantáltan szuper BOLDOGSÁGkellékek(!) – végeláthatatlan sorát egy kedves szexguru korábbi sorozatában. Bőségesen ellátta jó tanácsokkal az örömkeresőket: mit és hogyan… És vonzóan ecsetelte a hihetetlen élményeket, amiket követői önmaguknak és párjuknak (vagy csupán partnerüknek) okozhatnak. Közben a magamfajtáknak olyan érzései lehettek, hogy azért kellenek az újabbnál is újabb (akár ősi és egzotikus!) fantasztikus technikák, és a szupernél is szuperebb kütyük, mert az előzőek mégsem… vagy csak ideig-óráig…
Igen, talán egy-két alkalommal… mert minden „csoda” három napig tart! Ezt ugyan nem ő mondta, helyesebben nem mondta ki… csak érzékelhető volt… meg a már említett oktulajdonítás, hogy miért kell újabb és újabb…! Na persze: a változatosság gyönyörködtet! Ezt a változatosságot hajszolják… De mit is találnak? A kurva nagy változatosságban is az állandó csalódást!
„Kutyaharapást szőrivel!” … A veszettségig?
Minden „csoda” három napig tart! Az idézőjeles csodák!
A valódi csodáknak azonban nem három nap a szavatossági idejük!
Ilyen csoda a szerelem is!
Amit nem pótolhat semmilyen technika – a szerelemnek nincs technikája! –, és semmilyen kütyü – mert nincs lélek-dildó. Ahogy nincs szerelem-Viagra sem.
A szex csak szex…
A szex nem pótol(hat)ja a szerelmet… és semmilyen technika és semmilyen kütyü sem, amiket végigpróbál(tat)nak azok(kal), akiket a változatosság is csak a test orgazmusának pillanataira gyönyörködtet, hogy azután átadja helyét a csalódásnak, hogy a lélek orgazmusa elmaradt.
Ismét.
És majd újra… meg újra…
Törvényszerű, ha az ember csak a technika alanya, maga is csak egy kütyü… ahogy a másik is neki!
„Kütyüd leszek, ha a kütyüm leszel…” És kütyülnek…
És csalódnak… újra meg újra!
Mert hiába a „Csak kütyünek kellesz!” önbecsapási kísérlete, az ember szeretetre és szerelemre vágyik. Csak gyáva, fél a fájdalomtól, hogy vége lesz… Hogy ne legyen vége, inkább el se kezdi! Csak kütyül… kielégületlenül!
És lám, láss csodát, az említett, kedves szexguru is előáll a meglepivel: „Mi most már belső felfedező útra indultunk a párommal!”
Hoppácska!
Meg hogy: „Félretettük a kütyüket és a szupertechnikákat… a lelkünkre fókuszálunk, és egymás lelkére…”
Hoppácska a négyzeten!
Vagy: NA, VÉGRE!
Nyilván baromi ódivatú vagyok a szerelemmániámmal…
Vagy mégsem, ha már egy szupertrendi szexguru is… „végül, igazi megoldásként”…
Holott egyáltalán nem végül kellene!
Nem, mert a lélekkel kell kezdeni…
Amire nincs technika…
Vagy megtörténik a csoda, vagy nem!
Az igazi csodák örökké tartanak…
A csodák részesei örökre érdekesek maradnak egymás számára… lelkileg, szellemileg, testileg… ölelnek és szerelmeskednek…
Nem kütyülnek!
Az érzelmi zsákutcák elkerülhetők!
