A „Sunáznám!” nem egy ige… nem egy vágy megfogalmazása – noha mindkettő –, hanem egy kommentelőtípus. Ami (sic!) engem taszít. Magánügy – ezért írom le! Nem az egészséges férfi vágyakkal van problémám – hiszen nélkülük ugyebár nekünk is kevesebb jutna bizonyos örömökből –, hanem ezzel a típussal, amelyiknek velejárója a vérbunkóság! Nem a sunacentrikus „világnézet” a probléma, hanem annak tahó módon szexualizáló megnyilvánulása, és az, amibe ágyazódik… ami a „Sunáznám!”-kommentekben is manifesztálódik, az illetők érzelmi intelligencia defektusát sugározva nagy büszkén. Típusjellemző, hogy a vérbunkó suna-macho, önjelölt alfahím… aki a kommentekben sunázna, ahelyett hogy a tettek lepedőjére lépne…

1., Elegem volt belőle, hogy a biovibrátorod legyek! – háborodott fel a férfi.

2., Frigid picsa! – kiáltott fel nő, amikor már önkielégítéssel sem sikerült neki.

3., Ez komoly, már a nyelveddel is impotens vagy? – méltatlankodott az asszony.

Nyugi, nem a ChatGPT-vel megíratott PhD értekezésem olvasható a következőkben! Magyarra fordítva a fennhéjázó címet: a gyermeknevelés olykor egész életre kiható, léleknyomorító anomáliáiról (értsd: beteges baromságairól!) következik néhány gondolat. Jelesül a nyelvi cenzúrára (mint verbális inkvizícióra) fókuszálva. Mert hát azok a „csodás gyermekévek” nem mindig és főleg nem mindenkinek olyan csodálatosak. Igen, a toxikus prüdéria áthatotta, traumatizáló indoktrináció, amely esetleg generációkon át is léleknyomorító lehet. Vagyis komoly bűnről van szó.