Kik vagyunk? – tehetjük és tesszük is fel magunknak a kérdést kellően „filozofikus” hangulatban. Leegyszerűsítve azt felelhetjük magunknak, hogy: a múltunk. Az agyunkba, sokszor a tudattalan legmélyére rögzült érzések, gondolatok, vágyak, késztetések… (bennük genetikai „ősprogramunk” és transzgenerációs örökségünk elemeivel). A múltunkból élünk… vagy csak önazonosságunkat vesztett ÉN-halottként vegetálunk ÉN-gyilkos érzelmeink koporsójában. Kegyetlen szavak – amelyek ugyanakkor semmit sem adnak vissza abból a szenvedésből, amit az ÉN-halottak sokszor önmaguknak okoznak. Mondjuk először a testük lélekárulásával, amikor – például – a megerőszakolása közben átélt orgazmusa(!) ejtett kínzó sebet a nő lelkén, hiszen a saját teste fordult ellene.

1.,
– De nem is ismerem magát! – vonakodott a nő.
– Az a jó! – szólta el magát a férfi.

2.,
– Igenis, egy kövér nő is lehet vonzó! – tiltakozott az asszony.
– Igen, amikor lefogyott! – replikázott a férj.

Közhely, hogy ez is hiánycikk – magyarul és párkapcsolatokra fókuszálva: sokaknak „nem jut(ott) társ”. (Itt és most nem foglalkozunk álkapcsolatokkal: kamu házas-/élettársakkal, pszeudo szeretőkkel stb.) Tehát hiánycikk! A hiánycikket pedig pótolni kell – az ipar (a technikával, technológiával… karöltve, és önzetlen profitéhségétől is vezérelve) többféle társat is kínál. Például ilyet – ez (Ő!) a kedvencem.

Kezdjük a lényeggel: nem bírtam végignézni egy nem szokványos pornó-castingról tudósító videót – egy perc elég (igazából sok[k] is!) volt az anyagból. Bocsánat, de most majdnem(!) olyan durva leszek, mint a látvány: minden formájukból kiment nők… és férfiak – mert hiszen szépkorú csődörökre is szüksége van az iparnak… természetesen a piaci igények miatt. Sosem tartottam magam prűdnek, de – bevallom – mindig értetlenül álltam a pornót vállaló nők és férfiak előtt. Beismerem, hogy esztétikai élvezetet okoz egy-egy szép test, testrész látványa. A lenti képen (illusztráció!) látható hölgy arca is tetszett, ahogy a kiragadott részlet is: a szeme, a ráncai… Gyönyörűek! Viszont a teste, amit a pornó-castingon tett közszemlére… a megereszkedett és löttyedt hús… Verbálisan sem festem le… ahogy a teljes képet sem mellékelem.

1., Mindent megkapott a lánytól… amitől félt.

2., Mindig ilyen nőre vágyott… amilyennek hitte.

3., Sosem azzal ébredsz – figyelmeztette anya a lányát –, akivel lefekszel.

Érdekes pár – mondtam a barátnőmnek, miután elváltunk ismerősétől és annak „vőlegényétől” (akit akként mutatott be nekünk), és közben majdnem elolvadt a gyönyörűségtől. Utóbbi egyébként abszolút érthető volt, mert a pasi kész Adonis volt. Szemben vele – és ennek a különbségnek szólt az „Érdekes pár” –, akit meglehetősen előnytelen külsővel vert meg a természet. (Sorry, a természet „nevében”!) Ráadásul ő nem érte be ennyivel, még rátett néhány lapáttal… kajából! (Nem, ez nem testszégyenítés, barátnőm mondta, hogy igazi érzelmi kajagép a csaj. Ha valaki, akkor ő maga „szégyenítette” a testét.) Volt is rajta legalább húsz kiló súlyfelesleg! Vajon mit eszik rajta ez a pasi? – kérdeztem magamtól.

Nem mindegy? – kérdezhetné bárki. De, igazából mindegy – 2 in 1. (A blaszfémiavádat kerülendő, nevezhetjük szex-rockbálványnak és/vagy rock-szexbálványnak – így a political correctness is letudva.) A 2 in 1 igazából 3 in 1, a másik kettő forrása, a harmadik (vagy az az első?), a par excellence alfahímsége.

„Na jó, ebből elég volt!” – csattant fel az asszony, és szabadulni próbált a férje karjaiból. A férfi azonban mit sem hallott vagy akart hallani a szavaiból, és még nagyobb erővel és lendülettel folytatta… nyilván már csúcsközelben volt. Az asszony is úgy érezte, ezért minden erejét összeszedve támadt vissza. „Elééég, elég legyen!” – üvöltötte, a körmeit pedig a férje vállába vájta. A férfi feljajdult a fájdalomtól, és egy pillanatra erőtlenné vált. Ezt használta ki a nő: egy hirtelen mozdulattal szinte lerúgta magáról.