„Hát tessék, biztos voltam benne, hogy így lesz… hogy ez is csak olyan, mint a többi!” – nagyjából ezt variálta már két hete. Szinte még el se ment a sráctól, de már várta, hogy hívja, bár tudta, hogy nem fog rácsörögni. Közben meg azt hajtogatta magának: „Ne gondolj arra, hogy nem hív, mert akkor azt vonzod be!” Igazából nem bízott mindent a vonzás törvényére meg a srácra: felírta a telefonszámát egy papírzsepire, hogy ha majd felébred, megtalálja. Igen, ha majd felébred, ugyanis az odadörmögött „Te is szuper voltál, bébi!” után a fiú azonnal beverte a szundit. Ő pedig már akkor is elgondolkodott egy kicsit a „Te is szuper voltál, bébi!”-n: ezek szerint a srác önmagát is szupernek találta.

1., Ő aztán férfi a farkán! – mondták róla elismerőleg.

2., Korai magömlése már az önkielégítését is lehetetlenné tette.

3., Mindig is a lányok között érezte jól magát… leginkább a lábuk között.

„Persze hogy észrevettem a változást, ami apránként… Hogy megjelent a vallás az életünkben, helyesebben az övében, és ezért aztán az enyémben is… De az már sok, sőt sokk volt, hogy közénk feküdt az ágyba, illetve elfektette mellőlem… külön szobába. Nem vagyok szexmániás, de azért… szóval a szexualitás természetes része az életemnek, ahogy korábban az övének is az volt. Az ágyban is azonos hullámhosszon voltunk… Aztán… előbb csak előtte az ima, később már utána is… végül helyette is!”

Gyógyító szavak, amelyekre mindenkinek szüksége van… még azoknak is, akik látszólag majd kicsattannak az egészségtől… a lelkitől is… miközben… Miközben a „boldog” mosoly mögött… talán éppen az a „boldog” mosoly betegíti meg őket. Szóval mindnyájunknak szüksége van gyógyító szavakra – úgy is mint az érzelmi táplálkozásunkhoz kapcsolódó „medicinákra”!

1.,
– A szex mocskos dolog – mondja az egyik lány a másiknak.
– Próbáltad egyáltalán?
– Mit képzelsz, most mondtam, hogy mocskos dolog!

2.,
– Mindegyik barátodat megkaphatnám – keménykedett férjével az asszony.
– Én pedig mindegyik barátnődet megkaptam már!

„Tiszta tudathasadásos állapot, ugye?” – kérdezte, közben egy áttetsző mosolyfátyol libbent át az arcán. Szomorkás ugyan, de mosoly! Aztán ismét a keserűség… de azért mondta tovább: „Igen, éreztem is, az illatát is, és azt is, ahogy elhatalmasodott rajta a vágy… és rajtam is, aki nem én voltam, hanem az a másik! Aki még csak a szeretője sem volt, hiszen – mint bevallotta – mindössze kétszer… a külföldi tárgyalópartner asszisztensféléjével… még ezt sem tudta pontosan. … Szóval rajtam is elhatalmasodott a vágy, ahogy elképzeltem és magam előtt láttam őket” – magyarázta izgatottan, az emlékek hatása alatt.